Tenyésztési napló előlap

Tenyésztési napló kancalap

A sporteredmények 2017. évi támogatási kiírása letölthető innen.

Lassan 30 éve, az 1989-es rendszerváltással szinte egyidejűleg az állam átadta a fajtatenyésztés feladatait a fajtatenyésztő egyesületeknek. Az addigi erős központi irányítás helyett hirtelen megnyílt a világ, egyre több magántenyésztő vett lovat, és lelkesen vetettük bele magunkat a fajtatiszta tenyészanyag keresésébe, a fajták, vonalak, kancacsaládok visszaállításába.

A folyamat azóta is tart. Az egyesületek létszáma növekszik, de közben már alig van 10 kancánál többet tartó tenyészet. Sok tenyésztő csak egyetlen kancát tart. A régebben jól-rosszul működő törzstenyészeti rendszer megszűnt. Talán a német típusú lótenyésztés-szervezés lehetett a minta, ahol maguk a tenyésztő szövetségek működnek törzstenyészetként. Az elképzelés szerint a magyar egyesületek is ezt a szerepet töltik be, a valóság azonban nem egészen ilyen.

Komoly sportlótenyésztéssel, kipróbálással, ezt dokumentáló informatikai rendszerekkel rendelkező országok kimutatásaiból látszik, hogy milyen hihetetlenül kevés igazán jó ivadék születik még egy hatalmas létszámmal rendelkező fajtában is. A holsteini tenyészkörzet 2000 aktív kancájából egy Körungon 40-50 ménjelölt jelenik meg, és ezek körülbelül fele kap tenyésztési engedélyt. Ebből is látszik, hogy ha jó lovat akarunk tenyészteni, akkor a lehető legtöbb jó kancára és egyesületi szintű közös gondolkodásra van szükség.

Az első és talán legfontosabb dolog, hogy legalább nekünk hinni kell a fajtánkban, a saját lovunkban! Nem, nem azt kell hinnünk, hogy éppen a mi istállónkban született meg a jövő olimpiai bajnoka, és ezért a vasvilla hegyére tűzünk bárkit, aki ezt nem így gondolja. Éppen ellenkezőleg: ismerni kell a fajtát, a lovaink képességeit, jó és rossz tulajdonságait, és ezt a tudást okosan alkalmazva kell megtalálni a kisbéri-félvérek helyét a többi fajta között. A jó tulajdonságokat erősíteni kell, miközben törekedni arra is, hogy a kevésbé jó tulajdonságokon javítani tudjunk – anélkül, hogy a jókat elveszítenénk. Ez így elmondva nem tűnik nehéznek, de a genetika nem nagyon kedveli a matematikát.

A sikeres tenyésztés két alapköve az információ és az intuíció (érzék). Ennek a blognak nem témája a harmadik fontos alapkő: a pénz. Erről elég annyi, hogy kevés kivételtől eltekintve a lótenyésztést és a lovaglást más tevékenységből kell finanszírozni. Reiner Klimke többszörös olimpiai bajnok díjlovas például jól menő ügyvéd volt, a szabadidejében lovagolt.

Intuíció vagy van, vagy nincs. Helyette használható egyes esetekben a szerencse is, de ez ritkán hoz tartós eredményt.

Az információ az, amivel egymásnak segíteni tudunk. Manapság keveseknek van ideje vastag könyveket bújni, évtizedekkel ezelőtti eredményeket keresgélni, ezért indítjuk el ezt a blogot, amivel próbálunk az érdeklődő, de elfoglalt kisbérifélvér-tenyésztőknek némi rövid elméleti és gyakorlati segítséget nyújtani.

A sorozat a tervek szerint foglalkozik majd a tenyésztési módszerekkel és ezek alkalmazásával régen és most, kiemelkedő lovainkkal és ezek tenyészhatásával, a kisbéri-félvér helyzetének változásával a történelem folyamán, később olyan gyakorlati kérdésekkel, mint a fedeztetés, elletés, csikónevelés, kiképzés. Kérjük, ha konkrét témával kapcsolatban érdeklődnek, írják meg a kérdésüket Janászik Andreának a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email-címre.

Folyt.köv.